| Antony

"A rajongójuk vagyok. Állandóan az jár az eszemben, hogy lehetséges, hogy ez a lemez a legjobb, amit valaha is hallottam. Úgyhogy pillanatnyilag a kedvenc zenekarom az egész világon az Antony and the Johnsons.

A társammal, Lou Reed-del teljesen véletlenül fedeztük fel őket. Lou gyakran tér be lemezboltokba, és vesz 30 lemezt megérzésből. Egy ilyen alkalommal vásárolta meg a borító alapján az Antony and the Johnsons című albumukat. Mikor aztán hazaérve felrakta a lemezt, az mindkettőnket lenyűgözött.

Zeneileg a hangzásuk igazán egyszerű: három vonós, egy basszusgitáros és egy dobos. De Antony hangját hallani olyan, mint legelőször meghallani Elvis-t: két szó és összetörte a szíved... Hallani őt, ahogy énekel: ez a legmegragadóbb élmény az ember életében." – Laurie Anderson

Antony New York-i klubok éjjeli kabaréműsoraiban lépett fel először dalaival. Miután előadóművészi ösztöndíjat kapott, megalapította zenekarát. Az Antony and the Johnsons a The Kitchenben és a Knitting Factoryban adott néhány koncert után a Joe's Pub állandó fellépője lett.

David Tibet (újabban David Michael), a Current Ninety Three vezetője is Antony rajongójává lett; nem csak együtt koncerteztek, de az ő Durtro kiadója adta ki első kislemezeiket és bemutatkozó albumukat. Második nagylemezük, az I Am a Bird Now 2005 elején a Secretly Canadian gondozásában jelent meg

Antony elképesztő, zavarba ejtő hangja, érzelmektől túlcsorduló énekstílusa nem csak saját együttesének avantgárd-kabaré slágereiben hallható, hanem Lou Reed The Raven és Animal Serenade című lemezein is; Reedet koncertturnéjára is elkísérte, Budapesti fellépésén is hallható-látható volt.

Antony nem csak hangjában, külsejében is valószínűtlenül androgün, nem véletlen, hogy a filmesek is megtalálták: szerepelt Steve Buscemi Animal Factory (Állati kiképzés) és Sebastian Lifshitz Wilde Side című mozijában – ez utóbbiban például egy sereg lelkes párizsi transzszexuálisnak adja elő az I Fell in Love With a Dead Boy című dalt.