| Ultrahang Fesztivál

Az Ultrahang Alapítvány létrejötte óta azon dolgozik, hogy hazánkat közelítse azokhoz a zenei centrumokhoz, ahol a legizgalmasabb események történnek. A 2001-ben kezdett Ultrahang Estek után 2003-ban már négynapos, közel harminc produkciót bemutató fesztivált szerveztünk (a koncertfelvételek letölthetők innen: uhfest.underground.hu), s a kezdetektől együttműködtünk más szervezőcsapatokkal mint "természetes szövetségesekkel".
A 2003-as Ultrahang Fest után azonnal hozzáfogtunk egy nemzetközi összefogáson alapuló fesztivál létrehozásához, s külföldi partnereinkkel, a bécsi Skug-gal, valamint a pozsonyi Atrak Art-tal több mint másfél éves közös előkészítő munka után tető alá hoztuk a Soundbridges projektet, melynek keretén belül a három városban azonos időpontban kerülnek megrendezésre modern zenével foglalkozó fesztiválok.

A "zenei centrum" kifejezést többféleképp érthetjük. Egyrészt szűkebb, "földrajzi" értelemben: gondoljunk csak Ausztria, Kanada, Svédország vagy Izland történetére: ezek az országok az elmúlt években felkerültek a zene térképére (olykor még a mainstream média számára is látható módon).
De talán fontosabb az a kulturális térkép, melyen országok, városok helyett kiadók, fesztiválok, szellemi műhelyek vagy gócpontok találhatók; és itt nem csak arra gondolunk, hogy bizonyos jól beazonosítható, mégis, a kreativitás kibontakoztatásának tág teret hagyó "hangzások" keletkeznek, hanem arra is, hogy jól kitapintható, hogy kik kerülnek be a nemzetközi szellemi vérkeringésbe, kikre figyelnek az újságok, internetes oldalak szerkesztői (akik persze mindig megvádolhatók ilyen-olyan elfogultságokkal, együttes működésük azonban mégis kialakít valamilyen képet). Igen fontosak ebből a szempontból az alkalmi vagy hosszan tartó együttműködések, akár élőben, akár az interneten keresztül jönnek létre. Egy fontos példa lehet a páneurópai MIMEO (music in movement electronic orchestra), melynek tagjai közül az idei Ultrahang Fesztiválon négyen is fellépnek (Fennesz, Kaffe Matthews, Peter Rehberg, Marcus Schmickler; a 2003-as vendégek közül pedig Gert-Jan Prins tagja a kollektívának). Számunkra is a fesztivál szervezése során vált világossá, hogy szinte nincs is olyan a fellépő külföldiek között, aki ne dolgozott volna együtt más meghívottakkal, ne tervezne közös munkát a jövőben valakivel, vagy legalább ne nyilatkozott volna elismerően másokról. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a szerkesztők horizontján belüli művészek egy élő, aktív hálózat részesei.

Sajnos nyilvánvaló, hogy Budapest egyik értelemben sem nevezhető "zenei centrumnak" (hogy hazánk egyéb városairól ne is beszéljünk). És így hiába keletkeznek nálunk is rendkívül izgalmas produkciók, a megkésettség és a légüres térben való alkotás érzése ezeket is kísérni fogja; a külföldi "befutás" (akármilyen szinten) legfeljebb vágyálom marad, vagy hosszas és fárasztó önmenedzselés eredményeképpen csillanhat csak fel a remény, ami mindig megmarad egyéni síkon.
Műfajok, zenei iskolák, apokrif hangzások és kanonizált zenei formák, kísérleti stratégiák jönnek és mennek, a zene folyamatosan változik, megújul, s a fogékony közönség úgy érzi: állandó fáziskésésben van, csakúgy mint a média azon része, melyben egyáltalán megvan a törekvés a változások követésére – a zenei ügyek kibeszéletlenek maradnak, ha egyáltalán említést kapnak.
Noha ezen a helyzeten változtatni nem lehet csak "alulról", a közönség és a szervezők oldaláról, szükség volna a köz- és kereskedelmi média, a kultúrpolitika és –finanszírozás szemléletváltására is, azért az Ultrahang Alapítvány (sok más, a jogos panaszok ellenére dolgát mégis végző szerveződéshez hasonlóan) megteszi, ami tőle telik. Működteti honlapját, rádióműsort szerkeszt, CD-R kiadással foglalkozik, és rendezvényeivel igyekszik serkenteni a műfajok fölötti (és közötti) párbeszéd kialakulását.

A külföldi előadók mellett szerettünk volna bemutatkozási lehetőséget adni hazai előadóknak is. 2004 őszén a Pararádióval közösen pályázatot hirdettünk (workshop.pararadio.hu) új experimentális zeneművek létrehozására. 49 pályamű, köztük számos igazán kiforrott és elképesztően eredeti munka érkezett. A külföldi fellépők mellett a zsűri által legjobbnak ítélt előadók is hallhatóak lesznek a fesztiválon.

A koncerteken több alkalommal talán éppen a fentebb említett változásnak lehetünk majd tanúi, vagyis annak, amint egy korábban forradalminak tekinthető, vagy legalábbis konvenciókat felrúgó, szokatlan zenei elképzelés, fonotaktika átfordul és egyszeriben zenei közbeszéddé válik. Az eddigi szépségeszmények, ideálok helyébe, mellé újabbak lépnek, például a zaj, a hangok hangjegyekkel leírhatatlan birodalma. Persze ekkorra már vesztenek radikalizmusukból, megszelídülnek, mégis hoznak valami frissességet.
Természetesen enyhe túlzással élünk, hiszen ez egy hosszabb folyamat, mely során egy-egy addig el nem fogadott hangzás búvópatak módjára megjelenik, kisebb folyócskává duzzad, majd igazi folyammá dagad, hogy a szokatlanra már eleve nyitott, ám szűk közönség után a szélesebb közönséget is magával sodorja.

Hogy egy-egy ilyen átfordulás, mikor és kinek közreműködésével valósul meg, örök titok, ám vannak kegyeltjei, emblematikus figurái, mint például Radian, Fennesz, Bohren, Pluramon, Tim Hecker, Keith Fullerton Whitman; és vannak olyan művészek, mint Pita, Jérôme Noetinger, ErikM, Kaffe Matthews, Radbound Mens, Flying Luttenbachers, Noxagt, akik zenéje, úgy tűnhet, soha sem válhat egy szélesebben elfogadott kánon részéve, ám mégis hihetetlenül izgalmasak; vannak, akik feszítik a húrt, egy-egy technika határait kitolva új territóriumokat járnak be, mint a Staalplaat Soundsystem, az Institut Für Feinmotorik, Violet, Ekkehard Ehlers, Leafcutter John; vannak olyanok, mint Antony, Julee Cruise vagy a Thilges3, Foile, Andreas Tilliander, akik egyszerűen olyan adottságokkal, zenei képességekkel rendelkeznek, hogy az már önmagában kész csoda; illetve olyanok, mint Louie Austen, Khan vagy Sophie Rimeden, akik született szórakoztatók; és vannak a műfaji zsenik, mint a Jesu, Dälek, Jan Jelinek, Mikael Stavöstrand, és a nagy integrátorok, mint Thighpaulsandra vagy Kevin Blechdom.
Nos, ők és a most fel nem soroltak mind megférnek az Ultrahang Fesztivál keretén belül.

Jó szórakozást!