| Folie

Folie, vagyis Stephan Thor a Mitek kiadó köré csoportosuló svéd elektronikus színtér egyik csillaga. Korántsem olyan termékeny, mint mondjuk Andreas Tilliander vagy Mikael Stavöstrand: remixeken és válogatáslemezekre készült számain kívül mindössze egy nagylemezt adott ki. A Misspass (2002) igen pozitív fogadtatásra talált, a de:bug magazin éves toplistáján második helyet kapott.

Stephan 1991-ben kezdte meg zenei karrierjét, mégpedig egy mai stílusától igencsak eltérő zenekarban. Andreas Rimhedennel (Sophie Rimheden bátyjával) ketten alkották a Morticians duót. Kezdetben kemény indusztriális EBM-et játszottak, véres szövegeik és horrorisztikus elemekkel dúsított koncertjeik felrázták szülővárosuk, Hässleholm fiatalságát; az ő hatásukra kezdett el zenélni Andreas Tilliander is. Később igen egyedi zeneszerzési módszerre váltottak: dalaikban minden hagyományos hangot hasonló hangzású, samplerről bejátszott mintával cseréltek fel (a lábdobot egy mennydörgés felvételeivel, a basszust a toll csikorgásával egy közlekedési táblán, a gitárszólót csecsemősírással stb.). A színpadi show-t pedig játékos elemekkel dobták fel: Stephan fejjel lefelé lógva énekelt, gyerekjátékokon ugrált a közönség között. Két korszakukat két, máig kiadatlan demókazetta örökíti meg (Mutilation Motivation illetve Thpfft! – We Fucked Fifi). A kilencvenes évek közepén a két tag érdeklődése más-más irányba fordult, Folie illetve Eternity Range néven külön zenéltek tovább.

Stephan először beszerezte az összes elérhető elektronikus hangszert, majd amikor rájött, hogy egy laptoppal ugyanazt el tudja érni, mint szintijeivel, samplereivel, mindenen túladott, és azóta csak számítógépet használ. A legtöbb szoftver véleménye szerint hagyományos zene készítésére készült, ám azért ő megtalálja azokat, melyekkel el tudja érni, hogy zenéje őt magát is meglepje – hogy olyan hangokat találjon, melyek nem illenek az összképbe, és amiket ő éppen ezért felhasznál. (Fellépésein mindazonáltal szereti jobban uralma alatt tartani az eseményeket.)

A Misspass egyesíti az electronica legjobb stílusjegyeit: okos, de azért a táncolhatóság közelében maradó ritmusok, dubos vagy éppen funky-s basszusok, izgalmas hangok a bevett hangzások megcsavarásaitól az apró zajokig mindenhonnan; éppen annyi széttöredezettség, ami még teret enged az érzéseknek, a clicks'n'cuts műfajban felkutatható nagy elődökre nem (vagy kevésbé) jellemző emberi melegségnek. Folie olyan játékosan, kreatívan bánik látszatra össze nem illő "lehetetlen hangjaival", hogy szinte észre sem vesszük, milyen kevés réteget használ, hogy szinte már a minimalizmus közelében jár, ahogy minden összetevőből, apró részletből kihozza a maximumot.