| Jan Jelinek

A számítógépes hanggenerálás által soha nem látott mértékben kiszélesített lehetőségek, az elképesztő mennyiségben készített zenék korában paradox módon egyre kevesebb az olyan alkotó, aki első hallásra felismerhető hangzást alakított ki magának. Jan Jelinek közéjük tartozik: védjegye a finom, meleg (a CD hegemóniája előtti időket megidéző) hangzás; valamint a dzsessz kevésbé feltűnő részletei, a hangszeres bravúrok és a ritmus árnyékában meghúzódó apró finomságok iránti előszeretete.

A valószínűtlenül fiatal korától szenvedélyes zenerajongó Jelinek 1998-ban lépett a nyilvánosság elé; Farben és Gramm neveken táncolható vagy majdnem-táncolható (microhouse) felvételeket készített. A Farben (színek) név arra utal, hogy a festészet legalább annyira inspirálja, mint a zene.

Igazán nagy kritikai figyelmet akkor szerzett (mondhatnánk azt is, akkor robbant be a köztudatba), mikor saját nevén, 2001-ben a ~scape kiadónál (a Pole néven elhíresült Stefan Betke cégénél) kiadta Loop--finding-jazz-records című albumát. Az elismerés csak első körben szólt a lemez készítésénél alkalmazott módszernek: Jelinek a hatvanas-hetvenes évek dzsessz-lemezeiből másodpercnyi hangmintákat metszett ki mikroszkopikus pontossággal, ezeket ismétlődő loopokká formálta, majd a sampler modulációs kerekének segítségével finoman kimozdította a lineáris hangmintákat, sajátos akusztikus teret alakítva ki. Természetesen a módszer egyszerűségével megragadó különlegessége nem lett volna elegendő a sikerhez: Jelinek sajátos, átélhető és belakható zenei világot alakított ki.

Második, saját nevén kiadott nagylemeze (melyen fiktív kísérőzenekara, a The Exposures is "közreműködik") 2003-ban jelent meg: La Nouvelle Pauvreté (a címet: az új szegénység, a belga anti-divat mozgalomtól kölcsönözte). Ezen a lemezen új irányokat von be továbbra is jellegzetesnek megmaradó világába; utalásai a pop, a rock, a funky műfajaira a dalszerűség irányába mozdítják zenéjét. A sokszínűség nagyobb kitárulkozással is jár, némely számban Jelinek még énekel is.

A Berlinben élő zenész a kortárs elektronikus zene világának fontos szereplője nem csak három néven készített lemezeivel, de kollaborációival, számtalan remixével is. Vizuális művészekkel is gyakran működik együtt, valamint ő készítette a 2000-es világkiállítás multimediális ifjúsági pavilonjának zenei részét is.