| Staalplaat Soundsystem

Staalplaat Soundsystem a technokultúra és a sound art eklektikus keveréke. A Staalplaat Soundsystem létrehozója a holland Geert-Jan Hobijn, a legendás Staalplaat kiadó feje, aki a múltban számos sound arttal kapcsolatos performance szervezője volt, ám azt talán kevesen tudják róla, hogy nem csupán egy producer–kiadó, hanem ő az, aki jórészt meghatározta a Staalplaat-kiadványok hangzását és formavilágát, megjelenését is. A Staalplaat Soundsystemmel Geert-Jan Hobijn kreatív tehetségét teszi közszemlére. Nem kétséges, hogy a Staalplaat központjának Amszterdamból Berlinbe helyezése fontos ebből a szempontból, hiszen míg Amszterdam médiakultúrája inkább befelé fordul, belső terekben zajlik, addig Berlinben működik egy nagyon nyitott, a közösségi médiát használó művészeti szcéna, mely különösen erősen foglalkozik a sound art és a kísérleti techno lehetséges kapcsolódásainak felkutatásával. Geert-Jan Hobijn több évtizedes munkásságának köszönhetően oda-vissza ismeri az experimentális zenei szcénát, s a Staalplaat Soundsystemmel ezt a tudást kombinálja performance-ai során. A 80-as évek elején a punk esztétikából kiindulva alapított Staalplaat és Hobijn által birtokolt avantgárd zenei hagyományok alapos ismerete vezetett oda, hogy a Staalplaat Soundsystem egy piszkos, ám a Cage-i zene egyszerűségét is magában hordozó extravaganzává alakult. Minden rendezvény az adott környezet adottságaihoz igazított. Ha a Staalplaat Soundsystem lehetőséget kap arra, hogy egy érdekes vagy kihívást jelentő térben dolgozzon, akkor az a tér olyan környezetté alakul át, melyben meghatározó lesz a performance-ok és a kísérleti zene világa, melynek egy ideje már egyik legfontosabb meghatározója maga a Staalplaat kiadó.

A legutóbbi technikákkal szembeni ájult bámulattal szemben a Staaplaat a friss lélegzés szabadságát kínálja, és emlékeztet bennünket a zajkeltő gépek és roncsművészet százéves tradíciójára, melyet a művészvilág határmezsgyéjén az öntörvényű újítók és mindenféle különcnek tartott művészek éltetnek.

Az avantgárd Soundsystem agyszüleményei hosszan sorolhatók, csak egy példa álljon itt, a Happy Metal elnevezésű installáció, mely saját építésű, összedrótozott hétköznapi háztartási eszközökből, köztük egy porszívóval üzemeltetett harmonikából, ritmust adó fűrészből, 200 rádióból, 24 megbuherált konyhai mixerből, na és egy négykarú lemezjátszóból áll.

A Staalplaat Soundsystem az UH Festen Yokomono című hanginstallációjának élő változatát mutatja be, aminek során úgynevezett vinyl killerek – elemes, hangszedővel felszerelt játékautók – továbbítják FM rádiófrekvencián 10 egyedi vágású bakelitlemez hangjait a hangrendszerbe, melyeket a művészek aztán élőben kevernek. Az installációhoz használt lemezek egyik oldalán saját, a másikon pedig felkért szerzők által készített loopok találhatók.

Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a Yokomono csupán egy 10 lemezjátszós DJ-szet, és ez valamennyire igaz is, ugyanakkor azonban a Yokomono még valami teljesen más is. Először is a vinyl killerek monók és hangminőségük tiszta, ám a Yokomono mégis nehezen kezelhető, hiszen nem igazán lehetséges a trackek kiválasztása, vagy a killer megállítása, s így sokkal inkább valami olyasmi ez, mint vakon letenni a tűt a lemezre. Az igazi különbség azonban az, hogy előbb-utóbb a killerekben lévő elemek lemerülnek, ami egyrészt ahhoz vezet, hogy a sebesség hullámozni kezd, majd az előadás végére teljesen lelassul, másrészt mindez a rendszerbe épített FM rádió frekvenciájára is hatással van. A Yokomono üzemeltetése még egy további szempontból is kiszámíthatatlan, hiszen az egyszerre működő 10 FM-adó egymásra is hat. Ezek a hatások, az ingatag rendszer és a kiszámíthatatlan körülmények nehezen kezelhetővé teszik a rendszert, és így lesz egyedi minden, a Yokomonoval véghezvitt kaland.