| Sophie Rimheden

Sophie Rimheden a popzenétől indul el, és egy kis kerülővel valahová a pop mellé érkezik vissza; glitch-pop, distorted disco, és lehetne még ilyesféle kváziműfaji meghatározásokat alkotni, úgysem találnák el egyedi, rendkívül szórakoztató zenéjét.

A hétköznapi módon egyszerű, szimplán hatásvadász pop- és diszkózenéből vesz mindent: a szintihangokat, a dallamokat, a basszusmeneteket, a dobokat, de még a szövegvilágot is. (Hatásként olyanokat említ, mint az Alphaville, Samantha Fox, Sandra, A-ha, Erasure, Depeche Mode, de néhány dal hallatán nem lehet, hogy ne jusson eszünkbe a régi Madonna.) Mindezeket az elemeket aztán kezelésbe veszi: meg-megakasztja, eltéríti, effektezi, darabolja, dobálja a hangzástérben, aztán teleszórja mindenféle zajokkal, hanghulladékkal. A végeredmény viszont nem valamiféle brutális dekonstruktív laptopzene: megmarad majdnem popnak, a ritmus majdnem mindig stimmel, és ha megakad egy szám, akkor is visszatalál a popos ösvényre, ahonnan persze hamarosan megint letér.

Sophie Rimheden énekesnőként is úgy lubickol a maga teremtette világban, mint ahogy a számítógép hangjai, hangocskái ficánkolnak a popos keretek által kifeszített térben. Mint mondja, boldog zenét szeretne csinálni – és ez sikerül is neki, noha zenéjét átjárja a szeretettel teli irónia.

Sophie Rimheden kis svéd faluból származik; már iskolás kora előtt elkezdte nyűni az elektronikus orgonát, később pedig gitáron kísérte szomorú dalocskáit. Bátyja Atari számítógépen és egy szintetizátoron zenélt, Sophie pedig ott állt mellette és figyelt. Tizenhárom évesen kapta meg saját Atariját, pár évre rá pedig szert tett egy olcsó szintire is. Miután egy darabig közösködött egy fiúval (akinek elég jó stúdiócuccai voltak), rájött, hogy inkább egyedül akar zenélni, és újabb szintetizátorokkal felszerelkezve Hayce néven kezdett játszani, 1999-ben ki is adott egy lemezt. 2001-ben alapított Ban Ham nevű "együttesében" olykor apja is besegített akusztikus hangszereken.

Szintén 2001-ben kezdett felvételeket készíteni saját nevén, és fel is került a Mille Plateaux Electric Ladyland válogatására. 2003 nyarán jelent meg debütáló lemeze. A Hi-Fit a kritika nagy elismeréssel fogadta, több svéd díjat is elnyert (mindenféle kategóriákban: postrock/electronica, club/dance, pop, énekesnő). 2004 nyarán jelent meg második lemeze, a Miss, amin az elsőt uraló nyolcvanasévek-mánia mellé a pop újabb területeit hódítja meg, megőrizve sajátos megközelítésmódját. Egy EP-n Håkan Lidbo-val közösen dolgozták fel a Tears for Fears Shout című slágerét, négy változatban. A H2-Fi című remixlemezen olyanok vették kezelésbe számait, mint pl. Dwayne Sodahberk, Mikael Stravöstrand, Fenin, Static. 2005 februárjában megalakult a Sophie Rimheden Productions, melynek keretében nem csak zenélni fog, hanem klipeket is készít majd (hiszen a Stockholmi Egyetemen film-szakra járt).