A "zseb orkesztrának" elkeresztelt trió San Francisco-ban alakult a 1996-ban. A csapat legfőbb erénye a különféle háttérrel rendelkező zenészek nyitott együttdolgozása. A bőgők, és egyéb pengetős hangszerek, az élő dobok és a szemplingtechnika mellett egy DJ is erősíti a hangzást. Összeségében egy rendkívül dallamgazdag, ritmusorientált, dzsesszel és instrumentális hiphoppal átitatott zenefolyam az, amit ezen a szabad és határtalannak tetsző lemezen összehoztak. A játékos kedv és a műfajok keverése a lemez címében - mely nem más mint két állat nevének összekuszálása - is manifesztálódik.

A hozzáférhető infomációk szerint, a mindvégig magávalragadó anyag stúdióimprovizációkból kiindulva épült fel, s valószínű, ennek köszönhető a kitartó, határokat feszegető hangzás és a zene folyamatos és természetes sodrása. A három alapvető hangszer egyike mindig képes vezetni a kompozíciót, oly annyira, hogy a lemez egy megállás nélküli színes, ám egységes hangulatú mixlemez benyomását kelti. Az, hogy a lemez élvezetes és izgalmas, már önmagában is elegednő ahhoz, hogy mindenkinek ajánljam. Amiért ennél tovább mennék, és további jelentőséget tulajdonítanék neki az az, hogy beszédes példa ez a lemez arra, hogy a DJ, a jó DJ, nem csak egy szólista, hanem csapatjátékos hangszeres zenész is. A DJ Quest ugyanis ugyannyira virtuóza hangszerének, a lemezjátszónak, mint két társa az ő hagyományosabb, együttzenélésre bevettebb hangszereiknek. Ha ki kellene, ezt igazolandó, egy darabot emelni, akkor talán Floppy Pockets lenne az, amely a leglátványosabb érvel emellett.

A lemez borítóján olvasható egy, a zene jövőjért aggódó Ives idézet, mely mottóként szolgál a zenekar számára. A szöveg így indul: „Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogyha a zenét nem engedjük fejlődni, ha magtagadjuk tőle az evolució privilégiumát, ami minden más művészi ágnak és az életnek is sajátja...”

Úgy tudom, hogy annak ellenére, hogy a három tag számos más projektben is részt vesz, a csapat rendszeresen koncertezik is, és nem is akármilyen sikerrel, tehát aktívan kiveszik a részüket abból, hogy kiköveteljék azt privilégiumot, ami oly kevéssé jutott ki, szerintük, a zenének.