<A HREF="http://www.uh.hu/uhcdr"><IMG SRC="http://uh.hu/cimlap_kepek/uhcdr_banner.gif" WIDTH="468" HEIGHT="60" BORDER="0" ALT=""></A> 2007. május 15.
   elektronikus újság nem csak az elektronikus zenéről
But Then Again
/~scape, 2004


1.cappablack: 5th dimension (anti-imperialism disco)
2.thomas fehlmann: take 5
3.mike shannon feat. june: remembrance
4.john tejada: and many more
5.deadbeat: we like it slow and steady
6.bus + dabrye: what is paris?
7.triola: neuland
8.jan jelinek: western mimikry
9.epo: doorstep
10.andrew pekler: unidentified
11.triosk: tomorrowtoday (part 2)
12.headset and soulo: the fall of knee high
13.rechenzentrum vs. masha qrella: destination vertical
14.system: hu ra !!
15.crackhaus: birthday bangers and mash

linkek
+~scape
a kritika megírását támogatta
+Neon Music



Ötéves Stefan Betke (kit Pole néven ismer a nagyvilág) kiadója, a ~scape, mit tehet ilyenkor az ember mást, mint hogy kiad egy válogatásalbumot, csupa máshol meg nem jelent számmal; mi több, néhány olyannal, melyek direkt az évfordulóra születtek. Természetesen a lemeznek reprezentálnia kell a kiadó széles látókörét; glitch-dub vagy clicks’n’cuts (vagy stb.) az nincs (mi több, Pole-szám sem hallható), van viszont: ambientes digi-pszicho-dub, a táncolható techno felé kacsingató microhouse, többé vagy kevésbé szétszerelt dzsessz, majdnem-pop és majdnem-hip hop. Sample-varázslás és hangszerbűvölés, kellő változatosság valamint közös nevező egyszerre; ez utóbbi valahol megvan a hangzásban is (bár ha meg akarjuk fogni, könnyen elillan), meg valamiféle könnyed, ám közben kicsit ábrándozós-melankolikus hangulatban. A kiadó rajongói nem csalódhatnak: éljen a megbízhatóság.

Azonban szerintem a "megbízható" a zenében majdnem mindig rokon értelmű az "unalmas" szóval. Sokszor végighallgattam a hetvenhat perces lemezt, de még mindig nem tudom megkülönböztetni egymástól a számokat; kivéve talán a legrosszabbakat (számomra ez a Deadbeat szellemtelen dubja) meg azokat, amiket női ének tesz emberközelivé (a legjobb ezek közül az, melyben a The John Peel Session-ről ismerős Rechenzentrum-témára Masha Qrella rágitároz-ráénekel). A többi műfajilag változatos ugyan, ám egyazon jellegtelenség telepszik mindegyikre, így aztán a meghallgatásra a következő szám elkezdődtével jön a felejtés. (Kivéve az utolsó számot, melyet ugyebár nem követ újabb; de ezen a kilenc korábbi ~scape-lemezből összerakott "boldogszülinapot"-viccen egyszerűen nincs is mit elfelejteni, mert megjegyezni sem lehetne semmit.)

Komoly képpel előadott felszínes háttérzene ez, melyben a "kísérletezés" főként abban nyilvánul meg, hogy ismert struktúrákba helyeznek itt-ott olyan hangokat, amikről mindenkinek beugrik, hogy ez a zene "kísérleti". Annyi, de annyi ilyen lemez jelenik meg, úgyhogy a bosszankodáson már túlvagyok; legtöbbször már csak azon csodálkozom: mi vesz rá embereket arra, hogy ilyesmi elkészítésével töltsék drága idejüket.

Rónai András

2005. január 12.


  © ULTRAHANG Alapítvány, 2000-2010