Lassan két éve foglalkozom a lemezzel, ez idő alatt több kísérletet is folytattam, hogy értelmezzem - minden bizonnyal önhibámból meghiúsult akciók. Most azonban aktualitást szerzett egy jelképes felszólalás: ma jelenik meg ugyanis Chessie új lemeze. Ezen okból is nyilvánvaló, hogy az egyetlen, amit írhatok, csak egy szűkreszabott objektív beszámoló lehet.

A Meet a Massachussets államban tevékenykedő Chessie (Stephen Gardner) második albuma (a Signal Series [Dropbeat, 1997.] után). Megjelenése óta egy kisebb kiadvánnyal (Chessie és Japan's Computer Soup split 10") és nagy ígéretekkel (Chessie: Overnight LP, megjelenés dátuma 2001. november 9.) szolgál nekünk a Plugresearch hanglemezkiadó (a Dropbeat időközben megszűnt).

Chessie zenéjét alapvetően foglalkozása (különféle vasúttársaságok alkalmazásában áll) és az elektronikus zeneszerzés őskorának technikája iránti vonzalma (középpontban a négycsatornás magnóval) határozza meg; emellett kellő kísérletező kedvvel megáldott gitáros is. Az általa képviselt emberkép pedig láthatóan az ipari és hi-tech környezet humanitásra maximálisan kiéhezett tagja - ezt a felfogást általános tendenciának mondhatjuk a szilíciumvölgyiek között (lásd pl. fenti kiadók mellett Phthalo, Cytrax) is.

Megállapíthatjuk, hogy e három ág, az indusztriális, a letisztult (gyakran csonka) minimál és az ambient zenei háromszöge forog körbe a Meet lemez felvételein is: elindulunk a between asleep and awake (#1) szenvedélyes, szétszaggatott dzsungelütemeket mozgató low fidelity hangulatából, áttérünk a closer together or father apart (#5) precíz, frekvenciamodulációt idéző szólamai mellett dubra épülő, lassan alakuló minimálütemeihez, mely végül gitárakkordok tömegébe torkollik, ill. velünk együtt érkezik az eothoz (#11), melynek lassan pulzáló, sugárzóan tiszta hangjai mellett mindenki számára beigazolódik a szerző állítása: csak gitárhangok felhasználásával (sokszor azok teljes átalakításával) építi a felvételeket, vonatok zaját szalagosmagnón hurkolt 'ütemeken' felett.

Tehát se szintetizátor, se szempler, se dobgép: mintha csak a magyar eletronikus zeneszerzés (nyilván pénzszűkében, "újrahasznosított" anyagokból készült) '70-es évekbeli kiadványait hallanánk... Az ellentét csupán az igényekben áll - ebben az esetben ti. a gitárból igenis lehet dobhangot produkálni (Nowa Huta), atmoszférát, szintetizátort előcsalni (Ivy City Interlocking, Follow Me Home, mind külön történet), és a szerző él is ezzel a lehetőséggel. Emellett, mivel szándékosan nem használja a jelenkor technikáit, nyilvánosan elveti a kortárs stílusokat is, ill. saját értelmezésben adja vissza őket.

Így bontakozik ki lassan Chessie véleménye a találkozásról (meet) is: értelmét valahol a vonatok irányításában találjuk, ahol (mint azt a borító is mutatja) találkozás az, ha a szerelvények sértetlenül elmennek egymás mellett. Ezzel mutatja meg nekünk, milyen nagy dolognak számít ehhez képest az emberek között lehetséges találkozás. De ráirányítja a figyelmet arra is, mennyi szépség lehet akár 'csak' egy ilyen, pillanatnyi találkozásban is.

Stilárisan máig teljesen önálló; egyszerű, de burkolt hangulati kört megjáró produkció, rengeteg elágazással és 11 csomóponttal.