Az osztrákok elkényeztetnek bennünket, tavasszal az ORF, az osztrák közszolgálati rádió, szentelt egy egész órát a magyar kísérleti zenei szintérnek, melyben többek között szerepelt a Sőrés-Kovács duó, Tigrics, Micronox, Tóth Pál is, most pedig itt volt ez a bemutatkozási lehetőség, mégpedig egy osztrák zenei lap, a Skug szervezésében. Az Ex Eu rövidítés nem az EU-nak mond búcsút, hanem éppen ellenkezőleg az Extended Europe, vagyis a kiterjesztett Európa rövidítésével éppen annak tágabb értelmezésért száll síkra. Tehát a Skug szerint Európa nem ér végét a Nickelsdorfnál és ennek bizonyítására háromnapos elektronikus és improvizatív zenei fesztivált szerveztek a bécsi Porgy-ba. A fesztivál első napján Oroszország (The Theremin Orchestra, FUGK), a másodikon Magyarország (Tóth Pál és az Abstract Monarchy Trio) a harmadik napon pedig a maradék Jugoszlávia mutatkozhatott be.

Mivel az első két napon az uh nem tudott részt venni, csakis a harmadik napon fellépők produkciójáról tudunk beszámolni.

Szerencsére ezúttal, nem úgy, mint az Autechre fellépésekor, a helyükön maradtak az asztalok és székek, persze az is igaz, hogy korántsem volt teltház, volt hely bőven, a felső szintet ki sem nyitották. Az asztaloknál helyet foglaló nézőket ruganyos léptű pincérnők faggatták, mit szeretnének fogyasztani, tehát megmaradt az úrias hangulat.

	Svetlana Spajič

A szerbiai fellépők a képviselt műfajok korával megegyező sorrendben léptek fel. Ennek megfelelően az első az Ausztriában nem teljesen ismeretlen, lemezzel is rendelkező Svetlana Spajič balkáni és kis-ázsiai népdalokkal bűvölte el a közönséget. A talpig népviseletbe öltözött Svetlana minden dal előtt élvezetesen összefoglalta, miről is szól majd a következő ének. Ezekből világos volt, hogy itt valóban hagyományos (szerelmes, altató, sirató) dalokról van szó, ám a mindenféle hangszeres kíséret nélkül éneklő Svetlana mégis hozzá tudott adni valamit ezekhez. Hangjával érezhetően abszolút biztonsággal képes felidézni a hagyományos dalformákat, olyannyira, hogy már-már el is szakadt azoktól, saját egyéniségén túl valami újfajta muzikalitást is vitt a dalokba. Több esetben vegyített két azonos tartalmú és eszköztárral rendelkező, de különféle helyekről származó dalokat, mivel, mint mondta, véleménye szerint annyira csekélyke a különbség a kettő között, hogy ez tulajdonképpen kézenfekvő is. A délszláv népzene különösebb ismerete nélkül, sokszor már az volt a benyomásom, hogy az előadott dalok valójában Svetlana szerzeményei, azokat valódi egyéniséggel ruházta fel. Az utolsó, dorombbal és énekkel egyszerre előadott darabját az osztrák barátainak ajánlotta, akik nem is fukarkodtak a tapssal.

Blank Disc

Ezen a fesztiválon az új fellépő, új műfajt is jelentett. A Blank Disc-ről már több híradást olvastam, és mindenhol nagyon dicsérték, zenéjüket vadnak és elektronikusnak aposztrofáltak, mely mellett a Pan Sonic Soft Cellként hat. Ám a finnekkel ellentétben Bánátból érkezett magyar/szerb duó ízig-vérig hagyományos improvizatív zenét készít elektromos hangszereken. Míg Srdan Muc basszusgitárból és különféle preparált pengetős hangszerekből nyert, ha máshonnan nem, hát Sőréstől már megszokott módon hangokat, addig Rózsa Róbert az elektronikát és a CD játszókat kezelte. Zenéjük többnyire rögtönzött, önmagát szervező, dobalapok nélküli evolúciós jelenség, melyben valóban inkább a harsány hangok domináltak. A talán legtisztább technót játszó Pan Sonichoz a Blank Disc zenéjének semmi, de semmi köze sincs. Egyrészt őket még csak a techno szele sem csapta meg, sőt, mint mondták, nem is szeretik azt. Másrészt, koránt sem dolgoznak annyira harsogó hangokkal. De az is lehet, hogy csupán a hangerő nem volt megfelelő, ahhoz, hogy ez kiderüljön. Produkciójuk, az improvizációtól, az előre megkomponáltság hiánya miatt, néha kicsit egyhelyben járt, szöszmötölt, de előbb vagy utóbb mindegyik szám elért egyfajta magasfeszültséget. Amit aztán a következő témánál újra el kellett érni. Úgy éreztem, hogy a minél többet játszanak, annál gyorsabban túljutnak azon a holtponton, ami majd minden improvizatív zenében természetszerűleg bennfoglaltatik.

	Svetlana és a Blank Disc

Produkciójuk és az egész este fénypontja az utolsó darab volt, amihez Stevlana - immár civilben - is csatlakozott. De várakozásokkal ellentétben szó sem volt éneklésőr, legalább is nem élőben. Egy walkmant tartott a mikrofonhoz, melyből énekének hangfoszlányai jöttek csupán. A hangszeresek az elromlott walkman selejtes, de annál izgalmasabb hangjára szinte egyből ráéreztek és hozzá szervesen kapcsolódó érdes hangokból kavargó és harsogó kompozíciót hoztak létre. Svetlana ügyesen feltalálta magát és a zene lüktetését a hangerő halkításával, hangosításával tette még erőteljesebbé. Az egészben az volt a rendkívüli, hogy ez a felszabadult örömzene egyetlen pillanatra sem tűnt esetlennek, kamunak vagy fabrikáltnak. Egyszerűen isteni volt, egy improvizációs csúcsteljesítmény.

Gordan Paunovic

A legfiatalabb zenei műfajban, lemezjátszóban utazó Gordan Paunovic zárta a napot. Paunovic egy kivételes DJ, de komolyan. Teljesen ismerős zenei elemekből álló programját képes volt úgy felépíteni, hogy az egyszerűen odaszögezte az embert a székéhez, remekül beosztotta a patronjait és meglepetést meglepetésre halmozott. A kezdetben ütemeket kerülő, konkrét zajokat is felhasználó szett kívánatosan kígyózott végig a termen. Egészen elképesztők voltak azok a percek, amikor Svetlana énekét mixelte ritmusokra, így folytatva azt, amit Blank Disc elkezdett. Ezzel a leghagyományosabb zenét képviselő Spajič jelentette a közös nevezőt, ugyanis mindhárom produkcióban szerepelt. Gyönyörű gesztus. Nem tudom, mennyire ismert Paunovic külföldön (Ausztriában igen, az ORF egy lemezt is megjelentett tőle), de a nem tánczenében gondolkodó DJ közül minden bizonnyal a legjobbak közt van.

Példaértékű fesztivál, ez megállapítható egyetlen nap alapján is. A műfajok keverése, a változatos zenei elgondolások megmutatása, az egyes műfajok közti párbeszéd és átjárhatóság mind óriási tanulságként szolgált, és nem csupán a közönség számára. Mint a fellépőkkel készített interjúból is kiderül, perspektívát ad a különféle műfajok képviselőinek is, akik csakúgy, mint közönség hajlamosak a választott műfaji világukba történő bezárkózásra, más műfajok kategorikus elutasításra, lekezelésére, az azoktól való elfordulásra. Nem lesz könnyű, ez a fesztivál elhatározta, elkezdi lebontani a falakat. Ehhez csak gratulálni lehet.