Ne így tovább! - Fesztivál a Publikum Rádió és a Közelítés Egyesület szervezésében és támogatására

Három napon keresztül találkozhatott a közönség elektronikus zenével a rádió és az egyesület közös erőfeszítésének köszönhetően. Napközben a Barbakánnál és a középső napon este a távolsági buszpályaudvar melletti romos épületben is. A lapunkban a rendezvényt 'Pécs megmozdul' címmel népszerűsítettük. Ez akár igaz is lehetett volna. A megmozdulás azonban jóformán csak baráti alapon működött, s úgy tűnik a három nap a szervezők és fellépők szűken vett ismerősein túl nem különösebben vonzott hallgatóságot. Tehát a "megmozdulás" elmaradt. Hogy mik lehetnek ennek okai? Annak ellenére, hogy minden bizonnyal rengeteg munka és törődés volt a három napban, arra nem gondoltak (biztosan pontosabb így: nem vették eléggé komolyan) a szervezők, hogy a vizsgaidőszak közepén csak igen kevesen engedhetik meg maguknak a napközbeni lazítást. Márpedig - ez talán valószínűsíthető - az egyetlen biztosra vehető közönség a diákok közül kerül ki. Továbbá, stratégiai/tervezési probléma lehet az is, hogy nem volt világos, a rádiót, illetve az egyesület működését akarják-e támogatni vagy izgalmas zenét kívánnak adni a helyszínekre ellátogatóknak. Mintha a kettő kizárná egymást, legalább is bizonyos mennyiségi és minőségi szinten. Amennyiben a cél az elsőként említett, vagyis a szervezetek támogatása és népszerűsítése volt, akkor nyilvánvalóan komoly kudarcként kellett, hogy megéljék a közönség kényelmetlen távolmaradását. Különösen elgondolkodtató az, hogy abban az egyetemi városban, ahol a Művészeti Karon Alapzaj címen már több alkalommal is kurzust szerveztek - amelyen egyebek mellett a modern zenéről is rengeteg szó esett - csak ennyi embert tudtak megnyerni egy ilyen rendezvénynek. Mit várhatunk akkor más helyeken? Persze nem világos, mit is tettek a szervezők a programok népszerűsítéséért. Úgy tűnik nem sokat, s mintha ezzel kapcsolatban is komoly hiányosságok lennének. Arról ne is beszéljünk, hogy a helyszín, a Barbakán és annak vaságyakkal való berendezése sem volt telitalálat. Az a fajta támogatórendezvény, amit a Tilos Rádió csinál Budapesten hónapról hónapra - és ami minden más közösségi rádió, így a Publikum szeme előtt is lebeg - másról és máshogyan szól. Elsősorban az intézményesülésről - ami még a rádió megszűnése után is meg fog maradni - valamint a bevételről, ami pedig ugyanazon spirálon helyezkedik el. Egy ilyen rendezvényen soha sem lesz hallható igazán újító szándékú zene. (Arról most ne nagyon beszéljünk, hogy érdekes módon a magukat undergroundnak tekintő DJ-k többsége és más szórakoztatók ugyan úgy táncoltatni akarnak, a közönség pedig táncolni, mint a mainstreamben, csak éppen másra. Tehát el sem tudnak képzelni más kontextust, mint a hétvégi partit. Hiszen az kész öngyilkosság lenne. Lett.) Ugyan az idő látszólag kegyes volt (nem esett), de talán túlzottan is, hiszen melegcsúcsok dőltek meg, és minden bizonnyal ez sem kedvezett a rendezvénynek.

Azonban, ha a cél az volt, hogy jó zenét halljon az odatévedő, akkor már nem néz ki annyira elkeserítően az egyenleg. Ez ugyanis adott volt, legalább is a három nap "csúcspontjának" számító csütörtök esti házfoglalós körülményeket idéző szeánszon. Ezért is szomorú az, hogy annyira kevesen voltak jelen ekkor is. (Ez ismét felveti a szervezők felelőségét, csakúgy mint a másnapi fiaskó, amikor a tatai Rianás már fel sem tudott lépni, mivel nem működött a hangosítás, ami még előző nap este - annak ellenére, hogy valami diszkójellegű cucc volt - meglepően jól behangosította a kis termet.) A bemelegítést itt Bergi végezte minimál lemezeivel, és már-már egészen "lelkesítő" táncolás alakult ki, amikorra színpadra lépett az első és egyben főattrakciónak számító live act, a hazai pályás Porouser, akik nemzetközi mércével mérve is fantasztikus műsorukkal megmentették a "fesztivált". Believe the Hype! A trió a X-Peripherián hallott programját kiegészítette más ritmusosabb darabokkal. Emiatt a majd egy óra kevésbé volt egységes, szép ívű és didaktikus mint a budai fellépés programja, de az egyes darabok így is lenyűgözők és adrenalin növelők tudtak maradni. A ritmusok soha nem vették át annyira a főszerepet, hogy azokra bárki is képes lett volna bemozdulni, és ezért másfajta hozzáállást és reakciót kényszerített ki a közönségből. A táncolók átlényegültek hallgatókká, és úgy tűnt, többen rá is tudtak hangolódni arra, ami szólt. Tehát pedagógusnak sem akármilyen a csoport. A zenekar olyan meggyőző a színpadon, mintha már jó pár év lenne mögöttük. Senki ne hagyja ki őket!

A triót követő DJ produkció, Alpina, sem kényeztette a táncra éhes jelenlévőket a Panasonic és Alec Empire szerzeményekkel, így ő is valami mást adott, mint amire egy szokványos partiban számítani lehet, és ezzel ő is kivette a részét az estmentésből.

Mindent egybevéve: annak ellenére, hogy az egyik főszereplő, vagyis a közönség látványosan távol maradt, valamint a szervezés is több sebből vérzett, azaz a rendezvény csúfos véget ért, mégsem kellene azt hinni, hogy nem volt értelme a rengeteg munkának. Remélhetőleg legközelebb - a mostani rendezvény tapasztalataival gazdagodva - sokkal jobban megszervezett, megfontoltabban tervvel és projekttel rukkolnak elő a szervezők. Mindenesetre: ÍGY NE! Mert megalázó és jóformán csak kárt és keserűséget okoz.