A "Dekoratív elemeket nélkülöző szórakoztató zene"

Ez az eredetileg Rastermusic-kal kapcsolatos nyilatkozat lehetne az izgalmas minimál elektronikát megjelentető Raster-Noton kiadó jelmondata. Mindkét, később egyesült kiadó, a volt Kelet-Németországban található Chemnitzben indult a 90-es évek közepén.

A Rastertmusic (vagyis pixelzene) története egy Frank Bretschneider által alapított zenekarhoz vezet, amelynek tagjai a kilencvenes évek eleji felbomlásuk után döntöttek úgy, hogy megalakítják saját kiadójukat és stúdiójukat a megmaradt berendezésekre építve. A Rastermusic 1995 óta jelentet meg lemezeket, főleg magától a kiadóalapító Bretschneidertől, Komet néven, és barátaitól: Olaf Bendertől, Bytone, Tilo Seidel, TOL és a Raster saját szupergroupjától a Produktól, melyben közreműködik Noton kiadót alapító Carsten Nicolai is. Ez az együttműködés, valamint a hasonló zenei elképzelések közelítették egymáshoz a két kiadót.

Nicolai, aki Bretschneiderhez hasonlóan korábban inkább a vizuális művészetekkel foglalkozott, és különböző európai és amerikai múzeumokban állított ki, Noton néven szintén 1995-ben hozta létre saját kiadóját. A Noton egy angol-német szójáték: nem-hang. A kiadót Nicolai archívumként definiálja, és ennek megfelelően minden lemezen megjelenik, hogy a Noton a hang és a nem-hang egy archívuma. A két kiadó első együttműködésének gyümölcse Nicolai Noto néven megjelent hangmintákon alapuló Spin című lemeze 1996-ban, melyet a Rastermusic adott ki. E lemez után a Noton clear series lemezek már közös Raster-Noton kiadásban jelentek. Az első ilyen lemez Noto és Mika Vainio Mikro/Makro című lemeze.

Mivel mind Bretschneider, mind Nicolai komoly szálakkal kötődött és kötődik a kortárs képzőművészethez, a kiadó művészei folyamatosan megjelennek olyan művészeti eseményeken, mint a kasseli Dokumenta, vagy a berlini Transmediale, melyen Noto mellett Vainio, Bretschneider és Bender is részt vett köztéri hangmunkáival.

Az utóbbi években a szűken vett ismeretségi körbe tartozó német művészeken túl a Raster-Noton számos új előadót jelentett meg. Ilyen volt például az amerikai Kim Cascone és William Basinski. Ez utóbbinak a nyolcvanas évek elején készült rövidhullámú darabjait adták ki. Rajtuk kívül lemeze jelent meg a német Robert Lippoknak a To Rococo Rotból, Marc Behrensnek, az orosz COH-nak és a GOEM-nek.

A kiadó különféle, változó tempóban gyarapodó, sorozatokat indított utjára. A korábban említett Clear Series mellett elindult egy Static Series

Annak ellenére, hogy a Raster-Noton lemezek meglehetős minimális hangzásvilággal rendelkeznek, azok mégis mindegyik lemezén a szélsőségeket próbálja megragadni, de úgy, hogy az másoknak is hallgatható, élvezhető legyen. Így értelmezendő a fenti idézet. Ezen túl a hétköznapok szintjén beteljesítve a fent említett szórakoztató jelleget a berlini Kyborg több DJ-nek szánt lemezen használta a Raster-Notonos hangzást.

A kiadópáros nemcsak zenéjével, hanem lemezei arculatával is igazi trendet teremtett, ezzel is mintegy elmosta a határvonalat a koncept art és a techno közt.

Erre nagyon jó példa az 1999-ban havonta megjelentetett sorozat a 20' to 2000, mely azóta az első digitális zenei gyűjtemény, amelyet megvásárolt a New York-i Museum of Modern Art könyvtára is.