Kompozícióvá érett szinuszhangok, audiális tűszúrások, vibráló levegő, szélsőséges frekvenciák, feszülő ritmusok, eddig kevéssé megtapasztalt hallható és "hallhatatlan" hangok/zene. A digitális és analóg találkozása a Városi Színház nagytermében. Az Ultrahang Esten olyan új zeneszerzési és előadói technikát használó művészeket kívánunk bemutatni, akik a nagyközönség számára is érvényes, felettébb élvezhető új hangzással és esztétikával bíró műveket hoznak létre. Az est két külföldi vendége a finn Pan Sonic és az orosz COH egyaránt részese volt annak a nagyszabású zenei sorozatnak (Raster/Noton:20 'to 2000), mely 2000-ben elnyerte a linzi Ars Electronica nagydíját. A sorozatot, köztük a Pan Sonic és COH lemezét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art is, ami azért nagy szó, mert a múzeum korábban nem gyűjtött hanganyagokat. Az est harmadik fellépője, a magyar Nicron, hasonló dolgokkal még nem büszkélkedhet, azonban úgy hisszük, ez csak idő kérdése.

A japán elektronikai cég perrel való fenyegetéséig Panasonic néven ismert, sokkoló, ám mégis muzikális zajterrorista csapat sajátkészítésű analóg hangszereken játszik. A duó zenéje betölti az elektronikus zenei kísérletek és a mainstream techno közti űrt. Ha tetszik: megvalósítja magát a tiszta technót. Fellépéseik igazi csemegék, elég, ha csak az 1995-ös "Audio Weapons Armoured Car System "akciójukat említjük, melyen egy páncélautóra erősített - a brit hadsereg által is alkalmazott - kísérleti akusztikai fegyverhez hasonlatos berendezést használtak egy londoni autóparkolóban. Ugyan a fiúk valóban nem viccelnek, nem kell megijedni, éppen csak addig mennek el, amit még kibír az emberi szervezet.

Az érzelmekkel teli, legtöbb méltatója szerint senki másra nem jellemző egyedi, ringatóan poétikus, ugyanakkor a Pan Sonichoz hasonlóan szintén meglehetősen szélsőséges hangokból építkező COH mögött egy ember, Ivan Pavlov áll, aki akusztikus kutatásokat végez. Szakterületének, a közlekedési zajcsökkentésnek bizonyos kísérleti eredményeit zenéjében is alkalmazza.

A webes hanginstallációkat is készítő Nicront többen ismerik weblapjáról (http://porousher.net), mint zenéjéről. Azt, hogy a különös, a külföldi fellépőkhöz képest szellősebb hangzással és mikroszkopikus esztétikával rendelkező Nicron már érett arra is, hogy a hazai közönség is felfedezze, ezt mi sem bizonyítja jobban mintsemm, hogy a számos, csakis a weben illetve egyedi CDR-en hozzáférhető Nicron anyag után várhatóan éppen a fent említett német Raster/Noton kiadónál jelenik meg legújabb lemeze.